Földgáz - A környezetkímélő energia forrása

Fűtéstörténelem

A régi rómaiak már kétezer évvel ezelőtt kifejlesztettek egy olyan fűtési rendszert, amelynek modern megfelelője ma is korszerűnek számít: a falakat temperálták. Az úgynevezett hipokausztrális fűtés antik változata úgy működött, hogy az épület pincéjében elhelyezett nyitott tűztérből távozó forró füstgázt a padlóban és a falakban kiképzett légcsatornákon keresztül vezették a szabadba, ennek következtében az építőelemek felmelegedtek, és a fűtendő helyiségekbe sugározták a hőt. Minthogy a fűtött szobában nem történt – ahogyan a mai fűtőtestek esetén – irányított hőlégkeverés, a helyiség levegője viszonylag hideg és szinte teljesen pormentes maradt.

A lakók testét a fűtött falakból és a padlóból áramló sugárzó hőmennyiség melegítette fel, a nem fűtött falakat a melegített falakról érte hősugárzás. Ezt ezek részben visszaverték, részben elnyelték, így az összes falfelület hősugárzás-kiegyenlítő rendszert alkotott. (Hasonló hatást lehet elérni egy padlón álló cserépkályhával.)
Az első cserépkályhák a 11. században jelentek meg, és máig is közkedveltek, bár nagyobb, közösségi terek befűtésére alkalmatlanok. (Ezért például az 1700-as évek elején a színházakban úgy harcoltak a hideg ellen, hogy az előadás előtt néhány órával katonákat vezényeltek a nézőtérre, s ők a saját testmelegükkel fűtötték be azt.)
Az első, leginkább a ma is használatos „sparherdekre” emlékeztető takaréktűzhelyek a 16. században készültek, természetesen még nem fémből. De a korai prototípus is felmelegítette a helyiséget, főzni lehetett rajta, és sütőtere is volt, gyakran egybeépítették egy kemencével is.

Az első gőzkazán 1750-ben készült, a melegvíz-alapú központifűtés-rendszer pedig a 19. század elején debütált. A jelenleg használt konvektorok, radiátorok, lemezradiátorok előfutárai az úgynevezett csőkályhák voltak, amelyek meleg vízzel fűtötték a kerek, négy- vagy háromszögletű acél fűtőtesteket. Ezzel indult el a „konvekciós korszak”, vagyis amikor a hőleadó folyamatos meleglevegő-cirkulációt idéz elő a fűtött térben. A kezdetleges központi fűtés még egyszerű gravitációs elven működött, vastag csövekkel, az első szivattyús keringetésű szisztéma 1925-ben született.
A korábbi kazánok olyanok voltak, hogy azokban nem lehetett 70 °C-nál alacsonyabb a visszatérő víz hőmérséklete, mert az égéstermékek lehűltek a harmatpontjuk alá, az így kiváló savak tönkretették a fűtőberendezést.

1975-ben jelentek meg az első alacsony hőmérsékleten üzemelő melegvíz-kazánok, a nyolcvanas években, 1978-ban, Hollandiában pedig az úgynevezett kondenzációs kazán, amelynek a hatásfoka 100 százalék feletti. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy több energiát nyerünk ki, mint amennyit befektettünk; e látszólagos nonszensz feloldása abban rejlik, hogy a hagyományos kazánoknál a hatásfokot a fűtőérték alapján számolják. A kondenzációs készülékeknél az égéstermékekben lévő vízgőz lecsapódik a készülék hőcserélőjének a felületén, így a hőcserélő képes a füstgázból nyert hőenergiát, mint pluszt átadni a fűtővíznek. Ezáltal „100 % feletti hatásfok” érhető el, minimális károsanyag-kibocsátás mellett. Ez az eljárás nem csupán energiát takarít meg, de a környezetet is kíméli. A kondenzációs készülékek ideális megoldást jelentenek az alacsony hőmérsékletre tervezett új fűtési rendszerek (padlófűtés, falfűtés, mennyezetfűtés stb.) számára.

A jelenbe érkeztünk: a leggyakoribb megoldás ma is a kazánon, meleg vízen, radiátoron alapuló központi fűtés. A távfűtésre most nem térünk ki, mert bár sok százezernyi otthon melegét adja ez az eljárás, a jogszabályi változások, a tényleges fogyasztáson alapuló hőmennyiség-mérésre tett kísérletek, a hulladékhő-hasznosítás, a kapcsolt erőművek hírértékű vonatkozások; ugyanakkor egyre kevesebb távhőszolgáltatást igénybe vevő lakás épül; a felújítás, a fűtéskorszerűsítés pedig soha nem arról szól, hogy egyedi vagy központi fűtésünket lecseréljük a messziről, sztaniolszínű csöveken érkező hőenergiára. (Sajnos az ellenkezőjéről is ritkán: a távfűtéstől szinte csak a lakással együtt lehet megszabadulni.)