A modern kori padlófűtés mintegy negyven éve éli reneszánszát. (Érdekes módon a falfűtés Magyarországon már a múlt század húszas éveiben bevett gyakorlat volt: sok akkoriban épült budai és Andrássy út környéki villa őrzi ma ennek nyomait, sajnos csak a vakolat alatt, mélyen leglettelve, mint a két világháború között szintén elterjedt központiporszívó-hálózatok vakvezetékei.) A padló fűtésével a magasabb felületi hőmérséklet megnöveli a levegő hőfokát, amely felszáll, majd lehűlve ismét aláereszkedik, aztán a folyamat állandóan ismétlődik. Rendkívül kellemes fűtött hidegburkolattal ellátott, tágas nappaliban mezítláb járkálni, ugyanakkor két nagy hátránya van e fűtési eljárásnak.
Egyrészt az előbb már említett felszálló légáramlatok a padlóra rakódott finom por- és egyéb károsanyag-részecskéket is felemelik, belélegezhetővé téve ezeket, másrészt a hatalmas fűtött felületek nagy hőtehetetlensége miatt a padlófűtésen alapuló fűtőrendszerek szinte szabályozhatatlanok. Egy komolyabb időjárásváltozás után igen lassú a hőleadó felület hőmérsékletének korrekciója: órákba, de akár napokba is kerülhet, míg a fűtött helyiség igazodik a megváltozott körülményekhez.