E kategóriába tartozik a rómaik kapcsán már emlegetett hipo-kausztrális rendszer (lásd Fűtéstörténelet), a vakolat alatti faltemperálás és a lábazati fűtés.
A hipokausztrális megoldás az ókor óta elvét tekintve nem, illetve csak annyiban változott, hogy ma már nem rabszolgák táplálják a tüzet. Ma is az a lényeg, hogy függőleges légcsatornák vannak a falban. Igaz, ezeket már nem forró füstgáz, hanem a szegélyléccel eltakart hőcserélő által fűtött meleg levegő járja át, amely felszáll, majd leereszkedik, aztán a folyamat kezdődik elölről. Víz–levegő hőcserélőként lamellás vagy rézcsöveket építenek be.